Greg L’Estrange-nak éppen a ballarati gyárban volt dolga, amikor megszólalt a telefonja. A vonal másik végén egy villástargonca vezető volt a gyárból. "Egy bizonyos alkatrészről kérdezett. Nem volt teljesen biztos benne, hova tartozik, de elmondta közvetlenül, ő mit csinálna vele", mondta Greg L’Estrange, a MaxiTRANS ügyvezetésének elnöke. A munkás és a felső vezetőségi szint közötti fesztelen kommunikáció talán meglepő. Elvégre a MaxiTRANS nem egy kisipari üzem, hanem Ausztrália vezető nyerges pótkocsi gyártója.
L’Estrange és jobbkeze, Brad Givvens gyártásvezető a lapos hierarchiákat részesíti előnyben. Allűrök? Mindkét menedzser számára idegen fogalom. A TRUe-val folytatott beszélgetést közvetlenül a gyártócsarnokban ejtették meg, munkaköpenyt viselve. A kovácsműhely szellemiségét testesítik meg, ami egykor a MaxiTRANS volt, amikor minden kezdődött - és ezt annak ellenére, hogy L’Estrange csak három éve van a cégnél. Az egykori kovácsműhely sokra vitte. A gyártó vállalat 700 alkalmazottat foglalkoztat, az elmúlt évben 400 millió ausztrál dollár éves forgalma volt.
Pontosság és átláthatóság szempontjából a MaxiTRANS gyártása nagy lépést tett előre - ennek a munkatársak is örvendtek.
A MaxiTRANS-nak nem volt szerencséje a folyamatok korábbi automatizálási kísérleteivel. Ez az új felszereléssel másképp lesz. Ide tartozik egy automatizált raktárrendszer is.
A MaxiTRANS meglátása szerint a gyártás szoftver által támogatott irányítása is az automatizálás alappilléreihez tartozik.
A KÖZPONTI ELEM RENDELKEZÉSRE ÁLL
Azonban pár éve komorrá vált a környezet. A MaxiTRANS túl hosszú ideig ragaszkodott a gyártás régi iskolájához. A nem hatékony módszerek növelték a költségeket. A folyamatok digitalizálása és automatizálása irányába tett próbálkozások zátonyra futottak. A versenytársak rákapcsoltak, a MaxiTRANS piaci részesedéseket veszített. Amikor egy magánbefektetőkből álló csoport megvette a vállalatot ezelőtt három évvel, hirtelen a mindent vagy semmit lépett érvénybe. A MaxiTRANS központi eleme, a gyártás, leszavazás előtt állt.
Az új tulajdonosok, közöttük Greg L’Estrange, számítása logikus és racionális volt. A teljes bajban lévő gyártás, a Melbourne-tól 100 kilométerrel észak-nyugatra fekvő Ballaratban található fő termelőüzemmel együtt, a bezárás előtt állt. Az új stratégia a pótkocsik importálását irányozta elő, és teljesen az értékesítésre akartak koncentrálni. A gyártás eladásából származó pénz kecsegtetőnek tűnt. Azonban a dolgok másképp alakultak. A tulajdonosok egy 180-fokos fordulatot vettek. Eladás helyett úgy döntöttek, hogy felosztják a vállalatot, és masszívan befektetnek a gyártásba.
"A stratégia szerint három évig nem lehetne tőkehozamra számítani. A teljes tőkét a vállalatba kellene visszaáramoltatni", mondta L’Estrange, aki a befektetők előtt kiállt ezen opció mellett. Becslése szerint: hosszú távon a tőkehozam magasabb lenne, mint az eladás esetén. "Szerencsére lemondtunk a gyors pénzről és a második opció mellett döntöttünk", emlékszik vissza Greg L’Estrange. Az új misszió: az egykori kovácsműhely ultramodern kiválósági központtá történő fejlesztése kevés éven belül. A cél: Az üzemi költségek csökkentése, a termelés megduplázása, és így a hosszú távon nyereségessé válás. De hogyan sikerülhet ez a fordulat? A MaxiTRANS alig rendelkezett tapasztalattal a modern gyártástechnika területén. Az addigi kevés kísérlet siralmasan megfeneklett.
Hamar világossá vált: Tapasztalt partnerekre van szükség. A TRUMPF, a Headland Technology helyi partnerrel együtt bizonyult a legjobb választásnak. A MaxiTRANS a "Kovácsműhely 4.0" felé vezető útján a ditzingeni családi vállalat gépeit és szoftvereit választotta. A MaxiTRANS csak a ballarati fő gyártóközpont új berendezéseibe 50 millió ausztrál dollárt, átszámítva több mint 30 millió eurót fektetett be. A TRUMPF-tól a TruLaser 5040, a TruLaser Tube 7000, két TruBend 5000 gépet és a STOPA nagyméretű raktárrendszert szerezte be. Az Oseon szoftvermegoldást a vállalat egy új, SAP-alapú IT-architektúrába integrálta. A vállalat vezetése teljes gőzzel azon dolgozik, hogy az új gépeket bevonja a folyamatokba. A 2026-os év elejéig fog tartani, mondja L’Estrange, akkor fejeződik be az áttérés a Smart Factory-ra.
AZ ÁTLÁTHATÓSÁG ALAPVETŐ
A pontosság új mértéke L’Estrange számára egy nagy lépés előre. A TRUMPF gépek sokkal precízebben gyártják le az alkatrészeket, mint a régi gépek. Az automatizált folyamatok alapfeltétele a kisebb tűrések. L’Estrange tapasztalatból beszél. A robot által támogatott hegesztés bevezetésének korábbi kísérletei éppen ebből az okból szánalmas kudarccal zárultak. A tanulság: "Amikor nem tudod a legelejétől alkatrészeidet pontosan gyártani, ne is kezdd el az automatizálást."
A pontos gépek mellett a MaxiTRANS az Oseon-ra támaszkodik, egy szoftver a gyártás és az anyagfolyam irányítására. Az Oseon segítségével minden résztvevő a releváns információkat a megfelelő időben és a megfelelő helyen kapja meg. Ezt az átláthatóságot L’Estrange "alapvetőnek" tekinti. Ennek segítségével látható, hogy a folyamatok működnek-e vagy sem.
L’Estrange és Givvens meg van róla győződve, hogy a radikális változásnak csak akkor van sikere, ha a személyzet is benne van. Ez pedig csak akkor valósul meg, ha a vezetőség jó példával elöljár. "A menedzserek tettrekészek, nem akarnak csak az irodában ülni. A döntéseket gyorsan meghozzuk, toleranciánk a bürokráciával szemben alacsony", mondja Givvens. Vele is, és Greg L’Estrange-el is gyakrabban lehet a gyártásban találkozni, mint az irodában, fejti ki.
Ride on: A MaxiTRANS jövője kiváló minőségű pótkocsik gyártójaként biztosítva van.
A MaxiTRANS pár éven belül a kovácsműhelyt ultramodern kiválósági központtá fejlesztette.
A MaxiTRANS a 2026-os év elejéig be akarja fejezni az áttérést a Smart Factory-ra.
A MUNKATÁRSAKNAK TÁMOGATNIUK KELL A VÁLTOZÁST
Őt személy szerint vonzza a változás, de nem mindenki van ezzel így. Egyes munkatársak évtizedek óta dolgoznak a cégben, csak a régi iskola szerint akarnak gyártani. A kovácsműhelyből Smart Factory-vá alakuláshoz csak vonakodva csatlakoznak. A főnökök ezért két vágányon haladnak. Azokkal a munkatársakkal, akik készen állnak a változásra, tovább építik a vállalatot. Ugyanakkor L’Estrange és Givvens új személyzetet is alkalmazott. Fiatalokat kerestek, akik lelkesednek a technológiák iránt. Olyan munkatársakat akartak, akik megértik, miért szükséges a változás. "Greg elmagyarázta a személyzetnek, mi történik, ha nem változunk", mondja Givvens.
Számos munkatárs egyből megértette, miről van szó, amikor meglátták az új TRUMPF lézeres csővágógépet. "Amikor megmutattuk a munkatársaknak, mit tud, magukon kívül voltak. Ez teljesen megváltoztatta hozzáállásukat", mondja Givvens. Greg L’Estrange és Brad Givvens szempontjából az ilyen kulcsfontosságú pillanatok jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ezek a változási folyamat mérföldkövei. Mert meglátásuk szerint a sikert vagy a kudarcot nem a gépek, nem is a szoftverek döntik el, hanem a munkatársak. L’Estrange: "A felszerelés a kulcs az ajtóhoz. Azonban mi magunknak kell átlépnünk rajta.
